Gyermekkorban a mesék számos szempontból segítik fejlődésünket. Felnőttkorban sem kerülnek el minket, mindössze a csomagolásuk változik.
Két gyors példával élve: fut a lány és a fiú természetesen ugyanazon parkban, fellökik egymást és kész is a happy end… de a „Hol tartasz az életedben (vagy a gyermeked hol tart), amihez ugyan semmi közöm, de kíváncsiskodok tartalmú kérdések” hatásait sem szabad alábecsülni… legalább egyszer fogadjunk, hogy volt már rád hatással hasonló…
Sokak fejében burjánzanak téves elképzelések… Többekre pedig hatnak mások téves elképzelései…Az univerzális „okosságoknak” vannak közös tulajdonságai, pl. valahogy nehezen fáradnak el a kopogtatásban. Acélosan edzettek az tuti. Na de egy ilyet azért megpróbálnék kicsit oszlatni:
Miért sikerül mégis egyeseknek boldogabb életet felÉPÍTENI, mint másoknak?
Az egyik válasz a kérdésben található. Mert nem várnak a saját várukban elzárva a világtól, hanem építik azt. Folyamatosan. Sőt még a falakon kívülre is merészkednek időnként. Nem félnek útbaigazítást kérni. De amikor félnek is megteszik. Kíváncsiak és felfedeznek. Folyamatosan. Önmagukat és másokat. Nyitottak új építési módszerekre. Ők is bizonytalanok időnként. Nem sétálnak be hozzájuk sem az alapanyagok minden előzmény nélkül…és még csak a tornyaik sem hajlandóak maguktól kinőni a földből.
Tudnod kell, hogy az épületek is folyamatosan pusztulnak, ha nem újulnak meg időnként. Ahogy az emberi kapcsolatok is.
Bárki elkezdheti/folytathatja az építkezést, de ha mindenki valakire vár, akkor gyorsan összedől az is, ami még korábban stabilan áll! 😉
