Mi az, ami boldoggá tenne most téged egy varázsütésre? Tegyük fel, hogy megkaptad…aztán eszedbe jut még valami…és még valami…és…hirtelen már nem is érdekes az, amire először vágytál. Gondolkoztál már azon, hogy akkor mégis mi a manóért volt olyan fontos számodra, hogy megszerezd? Meddig tudtál örülni neki? Mennyire vigyáztál rá?
A fogyasztói társadalom egyik sajátossága, hogy fogyasztásra ösztönöz. A „fejlett” országok lakóinak jelentős része nem szeret megjavítani dolgokat. Nem feltétlenül azért, mert tehetségtelen lenne benne. Hanem azért, mert eszébe sem jut, hogy ez is egy lehetőség.
Sokan pedig nem csak az ún. „dolgokkal” viselkednek így, hanem önmagukkal is. Elfogadják, amikor valaki úgy gondolja már nem értékesek és sokan hajlandóak is ezt elhinni magukról. Hiszen akkor nem kell (annyit) foglalkozni a belső kavargó óceánnal.
Pedig dönthetnének másképp is. Hiszen a hajók sem süllyednek el a tenger viharában addig, amíg elegendő víz be nem jut a léke(ke)n át. A viharok jönnek mennek, de a hajók képesek átjutni legtöbbször a leghatalmasabb hullámokon is. 😉
